Korábban írtuk, hogy a kezdetek kezdetén örökbe fogadtunk mi egy nyuszit, akit korábbi gazdái törpenyúlként vettek, ám mégis kicsit nagyobb lett, mert törpe keverék, mint kiderült. A böcsületes neve Doyle, azonban mi csak Ödönnek becéztük. Azt gondoltuk akkor, és a gazdája is, hogy majd milyen jól el lesz az ő örökké hódítani akaró féltörpe nyuszija az itteni lányokkal...nos tévedtünk. Pár hónapos próbálkozás után végleg beláttuk, hogy Ödön nem háztáji nyúl, és sehogy sem akaródzik kijönni egyik hölgyeménnyel sem. Sokáig rakosgattuk egyik lánytól a másikig, kölykökhöz, is idősebbekhez, ám mindig vita lett a vége. Egyik nap hoztam egy anyanyuszit, Lepkét, akivel úgy tűnt jól kijön. Meg is nyugodtak Zsuzsáék is, mi is, hiszen Lepkemama minden nap nyalogatta puszilgatta Ödönt. Ám feltünt valami...Ödön mint ha fogyna, először azt hittük, hogy bizonyára jön a tél nem elég neki a napi ennivaló, így többet kapott, mert betegnek nem tűnt. De szegénykém csak fogyott tovább és egyre szomorúbbnak láttuk. Ekkor derült fény arra, hogy itt bizony Lepkemama lehet a dologban, aki előttünk nem bántotta Ödönt, a háttérben viszont......minden bizonnyal terrorizálta.
Így Ödön beköltözött és ismét szobanyúl lett. Egyelőre egy ideiglenes ketrecben van nyitott ajtónál a kis szobában, de a héten végleges helyére visszük, hozzám, ahol egy szép tágas ketrecet és egy felfedezni váró télikertet kap, meleget, és szobanyúl életet, mert hát akárhogy is nézzük Ödön mégiscsak ehhez volt egész életében szokva. Amióta bent van ismét él és virul, boldogan hallgatózik, annyit eszik, amennyi belefér, és láthatóan boldog, habár még vékonyka, de a lényeg hogy ez után a kis kaland után mi is beláttuk, nem mindenkinek való a tanyasi élet.
 |
| Szegénykém sokat fogyott, ám most már semmi más nem vár rá, mint a kényelmes súlyfelszedés és a hobbinyulak gondtalan élete, mi pedig tanultunk az esetből. |
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése